A Mihaela álnéven említett lánynál bipoláris affektív zavart mutattak ki, mely korlátozott értelmi képességekkel, valamint érzelmi- és magatartásbeli zavarokkal járt együtt, így 2017-ben besorolták a súlyos fogyatékossággal élők közé. A 18-ik életévét betöltve el kellett hagynia az addig otthonául szolgáló központot, ezért 2018 januárjában bekerült egy másik, fogyatékkal élő felnőtteket gondozó otthonba. Alig négy napja volt az intézetben, amikor szexuális erőszak áldozata lett, melyet B. I., az egyik alkalmazott követett el rajta.
2011 és 2019 között 55 szexuális zaklatási ügyet regisztráltak az állami nevelőotthonokban, viszont mivel Mihaela ekkor már felnőtt korúnak számított, ezért története már nem került be a statisztikákba. Ám nem ez az egyetlen eset, mely még csak a számok szintjén sem jelenik meg sehol, az ország más megyéiben is akadnak ilyen ügyek szép számmal, azaz a jelenség sokkal gyakoribb lehet, mint amire az éves jelentések alapján gondolni lehetne – hangsúlyozza a Libertatea.
Kihallgatás éjszaka, pszichológus jelenléte nélkül
Az idézett forrás szerint Mihaelát 2018. január 22-én este, négy nappal azután hallgatták ki, hogy a fiatal lány elmesélte az átélt borzalmakat az egyik egészségügyi asszisztensnek. A rendőrség már aznap vizsgálatot rendelt el, viszont a sértett vallomása technikai okok miatt audiovizuális formában nem került rögzítésre. A meghallgatás először öt órán át zajlott, 20 és éjjeli 1 óra között, majd másnap folytatódott. A két alkalom között felvették az agresszor vallomását is, melyet követően maga a fiatal lány is megváltoztatta a saját álláspontját – közölte a kihallgatásoknál jelenlévő intézményvezető.
A hivatalos dokumentumok szerint egyetlen pszichológus sem volt jelent az akkor 19 éves Mihaela kihallgatásán, noha egyértelműen pszichiátriai problémákkal küzd, és súlyosan fogyatékosnak minősül. Meghallgatásakor csak az intézmény vezetője és egy kirendelt ügyvéd volt jelen.
A fiatal lány első vallomásában elmondta, hogy a szolgálatos felügyelőnek nem merte elmesélni a történteket, ugyanis attól tartott, őt fogják megszidni érte, a központ vezetője pedig túl elfoglalt volt ahhoz, hogy meghallgassa a szexuális erőszak áldozatává vált Mihaela mondandóját. A második meghallgatás során azonban a fiatal váratlanul megváltoztatja vallomását, és azt nyilatkozza, hogy önként szállt be a férfi autójába, és maga az esemény is közös beleegyezésen alapult. A történet tehát 180 fokos fordulatot vett, ám ennek okát senki sem kutatta, a jegyzőkönyvben is egyszerűen csak konstatálják, hogy a sértett visszavonta az addig elmondottakat. A törvényszéki vizsgálatok egyébként nem találtak bántalmazásra utaló jeleket a lány megvizsgálása során.
B. I., a nemi erőszakkal gyanúsított alkalmazott elismerte, hogy szexuális kapcsolatba került a lánnyal, viszont azt vallotta, hogy erőszakról szó sem volt. „Viccelődtem vele, és elkezdtem neki bókolni mondván, hogy szépnek tartom. Felajánlottam neki, hogy nálam, a szőlőshegyen létesítsünk szexuális kapcsolatot, a lány pedig belement” – mondta el az 53 éves férfi.
A kihallgatás másnapján egy helyi újság közölte, hogy nem erőszak történt, hanem a két fél megegyezett, hogy egy „szexpartit” tartanak, mely megállapítással maga az intézmény vezetője, mi több, a nyomozók is egyetértettek. Mindezt úgy, hogy egy január 19-én, az intézmény pszichológusa által készített jelentés szerint a lány állapota labilis, kiegyensúlyozatlan volt, nagyfokú sebezhetőség jellemezte, álmatlanság, rémálmok, sírógörcsök és remegések kínozták.
Hogy mégis mi miatt változtatta meg első vallomását a lány? Egy, a Libertatea által felkért, kiskorúak kihallgatására specializálódott ügyész elmondta, ez több mint valószínű, hogy a nyomozást végzők ráhatásának köszönhető. „Az ilyen módon rögzített, szűrt és újrafogalmazott vallomások – különösen a fogyatékkal élők esetében – fontos kérdéseket vetnek fel. Az ember nem tudja eldönteni, mely kijelentések tartoznak valóban az áldozathoz, és melyek a kihallgatóhoz, ez pedig alapvetően megváltoztatja az egész történetet” – mondta el a névtelenséget kérő ügyész, aki emellett a hosszadalmas vallomásfelvétellel sem értett egyet. Egy, az éjszakai órákba nyúló kihallgatás egy egészséges embernek is sok lenne, egy fogyatékkal élőről már nem is beszélve, különösen úgy, hogy mindezt szakember jelenléte nélkül hajtották végre - véli az ügyész.
A helyzetben akkor következett újabb fordulat, amikor a Jogi Forrásközpont (CRJ) közbelépett, és kérelmezte, hogy az áldozatot egy független szakértő is vizsgálja meg. A 2018. március 30-án elkészült jelentés szerint a fiatal lány következetlen válaszai arra utalnak, hogy korábban indirekt módon befolyásolták. Ugyancsak ebből a dokumentumból derül az is ki, hogy Mihaela az információkat egy 12 éves gyermek szintjén dolgozza fel, koncentrációs képessége pedig megközelítőleg 8-10 perc. Lévén, hogy élete első felében apácák között nevelkedett, nem volt tapasztalata a felnőtt férfiakkal való egészséges kapcsolatokról sem, hétköznapjait pedig olyan rémálmok nehezítették, melyekben maszkos alakok üldözik.
A jelentés szerint Mihaela valóban mondott olyat, hogy majd egyszer, valamikor találkozik a férfival az intézmény falain kívül is, viszont magát a szexuális kapcsolatot nem akarta, így az említett ígéret miatt maga a lány is összezavartnak érezte magát. „Mihaela nincs tudatában annak, hogy bármikor megváltoztathatja véleményét arról, hogy szeretne-e szexuális kapcsolatba keveredni valakivel vagy sem” – áll a dokumentumban, tehát nem tudja, mi az az erőszak, és mit értünk beleegyezéses szex alatt. A pszichológus jelentése szerint a lány már-már robot módjára teljesítette a férfi által kérteket, hiszen nem tudta, hogy akár nemet is mondhat, így pszichológiai és morális értelemben is erőszaknak tekintendő az, ami a lánnyal a hegyi házban történt, B. I. a lány „hallgatását” beleegyezésként értelmezte és egy olyan tárgyként használta, melynek szerepe a vágyott kielégülés elősegítésében ki is merül.
Az utolsó meghallgatás
2018. augusztus 11-én a Jogi Forrásközpont ügyvédje kérelmezte az áldozat újbóli, pszichológus felügyelete mellett végzett kihallgatását. Erre május 17-én, négy hónappal az események után került sor. Vallomástétele során a lány a történtek visszaidézése miatt olyan zaklatottá vált, hogy még a kezében szorongatott fülhallgató kábelét is apró darabokra tépte, viszont amikor közölték vele, hogy többet soha nem kell beszámolnia az átéltekről, megnyugodott és felszabadultabbá vált.
Az ügyészség 2020. január 15-én, azaz az eset megtörténte után két évvel továbbította a vádiratot a bíróságnak. A dokumentum szerint B. I. kihasználta pozícióját és a sértett fél értelmi és érzelmi fogyatékát, melynek okán utóbbi érdemben elfogadható beleegyezéssel nem tudott hozzájárulni a szexuális kapcsolat létrejöttéhez.
Az ítélet
Február közepén a Szatmár Megyei Gyermekvédelmi és Szociális Igazgatóság volt munkatársát nemi erőszak elkövetése miatt 2 év 6 hónap letöltendő börtönre és 10 ezer lej kártérítés megfizetésére ítélték, a férfi azonban fellebbezett. A szóban forgó B. I. egyébként tíz nappal az incidens után benyújtotta felmondását a hivatalnak, viszont utóbb beperelte a DGASPC-t, mert úgy véli, hogy az intézmény a botrány miatt érzelmi nyomást gyakorolt rá, és kikényszerítette belőle a felmondást. A bíróság nem meglepő módon visszautasította a férfi arra vonatkozó kérését, hogy a „kierőszakolt” felmondást tekintsék semmisnek.
